Dave Eggers: A Kör

1/08/2017

"Ha az ember elutasítja az emberséget, ha elutasít minden lehetséges eszközt, minden lehetséges segítséget, akkor szörnyű dolgok történnek. Ha elutasítod a technikát, amely megállítja a kocsit a szakadék szélén, akkor szakadékba zuhansz, fizikailag. Ha elutasítod a világ együtt érző millióinak segítségét és szeretetét, akkor szakadékba zuhansz, érzelmileg."

Dave Eggers regényével indítom az évet, ugyanis hamarosan érkezik majd a filmadaptáció, amelyben Emma Watson és Tom Hanks alakítják majd a főszereplőket. Nos, kezdjük az elején. A Kör - ha nagyon felületesen szeretnénk összefoglalni - akkor korunk facebookjához, vagy egyéb közösségi oldalához hasonlít a legjobban. Mármint a történet kezdetén: aztán szép lassan belelátunk majd a dolgokba. Szóval, szinte mindent a főhősnő (már ha annak merjük nevezni), Mae szemén keresztül látunk. A fiatal lány első komoly munkahelyén találja magát. Egy olyan helyen, ahova más korabeli frissdiplomás kis feltörekvők ölnének, hogy bekerülhessenek. Mae azonban szerencsés helyzetben van, ugyanis egyetemi legjobb barátnője már kitaposta neki az utat: Annie már olyan magas pozícióban tudhatja magát a Körnél, hogy hipp-hopp elintézi Mae számára a belépést. Persze ezzel együtt az is "jár", hogy bár Mae egy alsóbb szinten kezdi a betanulást, mindenki azt érezteti vele, hogy már ismeri, hogy jóban vannak, hogy imádnivaló, hogy milyen szerencsés... hiszen Anne közeli barátja. Amitől kb. minden Kör dolgozó oda-vissza van. De Mae be akarja bizonyítani mind főnökeinek, mind pedig a körülötte lévőknek, hogy nem érdemtelenül, a kivételezés miatt kerülhetett be egy ilyen szuper céghez, azért mindent megtesz, hogy tanuljon, fejlődjön, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Munkája az első napokban nem tűnik túl nagy kihívásnak, nagyjából a mai "vevőszolgálathoz" hasonlatos lehet, ugyanis egész nap egy monitor előtt ülve válaszol a Kör ügyfeleinek kérdéseire. Csakhogy amint beindul úgy igazán ez a történet, rájövünk, hogy nem is olyan csodaszép-csilivili álommunka ez, mint amit a külvilág láthat a cégből. Itt mindenki lát mindent. Mindenki tud mindent. Minden be van kamerázva. Minden ellenőrizve van. Szóval a Nagy Testvér mindig, mindenkit figyel. De ki is irányítja ezt az egészet? Nos, a Kör vezetősége mondhatnánk, hogy szinte már sablonosnak tűnt. Az ötletgazda voltaképpen egy fiatal zseni srác, Ty, aki akkora koponya, hogy természetesen nem tűnik fel a cégnél (azaz a Campuson), mert hát agorafóbiás, és különben is... nem akar senkivel találkozni. Nem olyan közösségi arc. Aztán ott van Stenton, aki a cég pénzügyi emberkéje... aki lehúzza róla a lehető legtöbb pénz, aki 30-40es öltönyös apuka, és aki néha tiszteletét teszi a dolgozói között, de amúgy jön-megy a világban és éli a milliomosok életét. Végül pedig Bailey, mindenki nagybácsija, a kedves főnök, a "nép" barátja, aki kb. 0-24-ben a dolgozói között mozog, akihez bármikor, bármivel fordulni lehet...aki figyel.

Szóval vannak ők hárman, a három - számomra - sablonos papírmasé figura. Mae természetesen a többiekhez hasonlóan Bailey-hez kerül a legközelebb, hiszen ő az aki valamilyen szinten mentorálja is a Kör kezdő dolgozóit... hamarosan pedig igazi kiskedvencként fog tündökölni. De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük magát a céget. A Kör elméletileg egy szoftverekkel foglalkozó informatikai cég. Oké. És még? Nagyjából egy olyan átfogó dologra kellene gondolnunk, hogy a Kör szinte minden - a napi élethez szükséges - internetes portált, fiókot, közösségi oldalt - igyekszik egyre inkább lefedni. Mindeközben mélytengeri kutatásokat végeznek, segíteni próbálnak a harmadik világban, vagy éppen egy csapat azzal foglalkozik, hogy megszámolják hány homokszemből áll a sivatag... és ez most teljesen komoly, ez tényleg benne van ebben a regényben. Annyi lehetőség és anyagi forrás áll a fiatal tehetségek rendelkezésére, hogy mindenféle elvetélt és hülye ötletnek is teret engedhetnek. Ami viszont a legkomolyabb probléma, az a Kör hitvallása. És ebből indul majd ki egy dráma, ami az elején csupán taszító volt, végül egészen apokaliptikussá nőtte ki magát... és sajnos, ha belegondolunk, Eggers nem is jár messze a valóságtól. Van benne nagyon sok igazság, még akkor is, ha a Kör ijesztő és kissé kisarkított. De attól még van. De beszéljünk közben a szereplőkről is. Mae... vele, hogyan is kezdjem. Mivel ezt a regényt és még 2016 végén befejeztem, bátran kijelenthetem, hogy az év legunszimpatikusabb, leggyűlöltebb, legirritálóbb női főszereplőjét láttam meg benne... és megkockáztatom, hogy ezt a tisztséget 2017-ben is megtartja magának. Sajnos érezhető volt a könyv második felétől, hogy az író merre fogja továbbvinni a személyiségét, ezáltal pedig a lezárás sem lepett meg... de kérlek. A cél - és véleményem szerint igenis ez volt Eggers célja Mae alakjával - elérte amit kellett. Jó párszor felhoz vágtam volna az egész könyvet egyetlen karakter miatt. Mae mellett a többiek inkább maradnak a háttérben, és a legtöbbjük sajnos nem lett számomra hiteles, háromdimenziós személy ebben az utópisztikus díszletben. Mindenkinek van EGY erős vonása. Köszönjük, értjük. És hogyan tovább? Ettől még nem lesznek hitelesek, sem valóságosak...

Amit igazán sajnálok, az az, hogy Bailey mellett sokkal kevesebbet kaptunk a másik két "alapítóból". Ritkán voltak jelen, keveset beszéltek róluk, és bár szellemük mindennap ott lebegett a Kör felett, inkább maradatak homályos, megfoghatatlan alakok, mintsem hús-vér vezetők. Szerettem volna emellett többet olvasni magáról a cégről: olyan lenyűgözően zárt és ultramodern helyszínen dolgoznak ugyanis ezek a fiatalok, amire tényleg kíváncsi lettem volna. Mae azonban 90%-ban csak bizonyos forrópontok között mozog, így aztán sohasem fogom megtudni, hogy milyen épületek voltak még, és azok milyen titkokat rejthettek. Lényeg a lényeg. Eggers gondolata egyszerre lenyűgöző és rémisztő. Nem szeretnék Kör tag lenni. Mert látjuk, merrefelé vezetne mindez... így is hatalmas sokszor az elvakultság, ilyen utópisztikus ijesztgetésre  jelenleg nincs szükség... és mégis! Mert az üzenet, a figyelmeztetés átjön. Összességében érdekes regény volt. Szinte minden szereplő irritáló és könnyen meggyűlölhető, sokszor idegesítő és egyenesen ellenszenves. Pár dolog szerintem megért volna egy részletesebb kibontást, de mindent egybevetve nem unatkoztam, valamint könnyen magával tudott vinni a cselekmény is. Kíváncsian várom, hogy vajon mindezt hogyan fogják visszaadni a mozivásznon. Visszagondolva Tom Hanks egész jó választásnak tűnik, azonban Emma Watson mint Mae... vannak kétségeim, de inkább csalódjak benne pozitívan. Azt, hogy ennek az egésznek a végét Hollywood vajon hogyan fogja lezárni... szintén érdekel, ugyanis itt nem lesz a megszokott happy end, ha ragaszkodni fognak az Eggers-féle változathoz. Ó, és igen. Ez kicsit fájt. Ugyanis nagyjából az 50. oldaltól egyértelművé válik, hogy milyen irányba haladunk, hogy mi lesz Annie sorsa, hogy mivé változik majd Mae, hogy ki a titokzatos Kalden, akivel Mae néha-néha összejárogat, illetve, az is, hogyan zárul majd ez az egyre inkább kicsúcsosodó, rohanó céges fejlődés... a csattanók hiánya miatt vagyok inkább csak csalódott. 

Értékelés: 5/4

Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Eredeti cím: The Circle
Kiadó: Európa, 2016
Fordította: Nemes Anna
382 oldal, 3690 Ft

You Might Also Like

0 megjegyzés

Popular Posts

Like us on Facebook

#HarryPotter #JimKay #Hogwarts #BackToTheHarryPotterWorld

Szerző: Making Classic Pop2015. december 9.

WeHeartIt