Timur Vermes: Nézd, ki van itt

1/13/2016

"Fejemet oldalra fordítva megláttam, hogy a földön fekszem egy beépítetlen telken, házfalak vesznek körül, téglaépítmények, rajtuk undorító firkálmányok, amin azonnal mérgelődni kezdtem, micsoda gazemberség, és spontán úgy döntöttem, magamhoz rendelem Dönitzet. Mi több, álomittas állapotomban azt hittem, Dönitz is itt fekszik valahol a közelben, de azután győzött a fegyelem és a logika, gyorsan felfogtam, hogy a helyzet rendkívüli. Megjegyzem, nem szokásom a szabad ég alatt táborozni. Először is végiggondoltam, mit csináltam előző este. A túlzott alkoholfogyasztás szóba sem jöhetett, mivel nem iszom."


Berlin. Napjainkban... és ki ébred fel korán reggel egy üres, elhagyott építési telken benzinszagot árasztva, a jelenkort pedig nem is ismerve? Hát nem más, mint maga a Führer... elég beteg gondolat, de kíváncsivá tett, hogy vajon Hitler mit is kezdhetne magával most, a 21. században, és Vermes bizony nem csak feldobja, de meg is válaszolja nekünk ezt a csavaros kis rejtélyt. Ugyanis az van itt bőven: először is, semmi magyarázat sincs rá, hogy vajon mi repíti a mi Hitlerünket a halálból egyenesen a mostani német főváros modern és újjáépített díszletébe. Bár mindez abszurd... hát engedjük el ezt a kis logikai bakit, és tegyük fel, hogy mindez igenis megtörténhet. Második kérdés, hogy vajon miért nincsenek emlékei az úgynevezett "bukás"-ról? Folytassuk azzal, hogy vajon mit kezdene Hitler, ha nem találna maga körül egyetlen ismerős és egyben alárendelt arcot sem? És mihez kezd, ha megtudja, hogy a háborút bizony elvesztették... Nos mindez pár oldal során lepereg majd az olvasó szeme előtt, és hamarosan már a Führer oldalán járjuk be Berlin utcáit, magyarázatot keresve a sok-sok felbukkanó kérdőjelre. Persze a mai ember számára is szemet szúr egy egyenruhás, fura alak, aki szinte megszólalásig hasonlít és emlékeztet a bajszos bácsira a történelemkönyv lapjairól... tudhat valamit ez az imitátor színész, ha ennyire jó, nem igaz? Joggal gondolnánk... mivel kinek a fejében fordulna meg, hogy az akit nézünk, valóban az, akire először gondolunk... az igazi, az egyetlen. Nos, Hitler maga sem érti, hogy mi a meglepődés tárgya, mert hát hogy lehetne ő más, mint az, akinek mondja magát? És amúgy, miért nem tiszteleg neki mindenki? Mi van az ifjúság hanyatló kinevelésével? Mi van a tisztelettel, ami mégis kijárna a Führernek? És egyébként is... mi ez a kavargó és színes náció a német állam területén? Mindezek ellenére a sok segítségnek, na meg saját maga "őszinteségének" köszönhetően egyre nagyobb sikerre tesz szert előbb az átlagemberek, majd pedig a média szintjén is: mondjuk ki, Hitlert... felfedezik! Előbb szállás szerez, majd munkát, hamarosan már titkárnője, saját lakása és sofőrje is lesz, sőt, ország-világ előtt vezető showműsorban lép fel. Egyfajta szimbólumként kezd el létezni. Röviden összefoglalva Vermes groteszk viccet csinál abból, hogy egy ilyen erős karaktert helyez a mai korba: hiába telik el 66 év, mégis aktuális erről beszélni... sőt, sajnos egyre inkább az. Fanyar a történet. Először még mosolyogtam rajta, végül fokozatosan rájöttem, hogy semmi okom sincsen rá. Aktuális és szatirikus, és mindeközben iszonyatosan betalál, mert sajnos sok benne a reális elem: amit mind a mi jelenlegi és adott helyzetünk ad voltaképpen alapul. Az, hogy maga Hitler a főszereplő... nem mondom, hogy a földhöz vág, mert lehetne ez voltaképpen bármelyik csökött agyú, törtető és egyben (mert ki kell mondani) karizmatikus és ezzel veszélyesen vissza is élő diktátor... ha ezt a regényt mondjuk egy olasz író adta volna ki, nyugodtan lehetne mondjuk Mussolini a főszereplő, ilyen szempontból a lényeg egy és ugyanaz. Az a néhány történelmi és életrajzi elem nem ad hozzá annyit, hogy a karakter szempontjából letaglózzon mint olvasót... és mégis, néha együtt mosolygunk ezzel a beteg "szörnyeteggel", és később rosszul is érezzük magunkat emiatt. Talán ez számít erőteljesebben. Lényeg a lényeg... Nevethetünk? Ne nevessünk? Tegyük ezt titokban, bűntudattal? Nem tudom... a baj az, hogy sokszor nézünk majd görbe tükörbe... mert lehet mosolyogni, hogy "haha", Hitler, mint médiasztár. Persze, mert lehetetlen... és ha mégis megtörténne? Vajon akkor is lenne ok a mosolyra? Ha egy ilyen személyiség a média, az internet, az új technikai vívmányok korában ismét megszólítaná a nagy tömeget? Aki beilleszkedik a társadalomba, aki magához ragadja a szót, aki hamarosan rajongókra tesz szert, és akiknek úgymond "szórni kezdi az igét"? Mert nem hisszük el, hogy Hitler valóban Hitler... és ennek ellenére egy tömeg kezd el "hinni" neki. Hallgatja amit mond. Befogadja. Terjeszti és népszerűsíti. Élteti. Kiemeli... Ironikus, nem igaz? Nem tanulunk a régi hibákból. Hát akkor figyelj jól, és nézd, ki van itt!

Értékelés: 5/4

2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban. Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.

Eredeti cím: Er ist wieder da
Kiadó: Libri, 2013
Fordította: Nádori Lídia
342 oldal

You Might Also Like

0 megjegyzés

Popular Posts

Like us on Facebook

#HarryPotter #JimKay #Hogwarts #BackToTheHarryPotterWorld

Szerző: Making Classic Pop2015. december 9.

WeHeartIt