Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák

2/12/2011

" Mikor szünetet tartottak, hogy a kis kóristák lélegzethez jussanak, Elizabeth odament Darcyhoz, aki Gardinerék mellett ült. Megerősítést remélt, hogy minden rendben zajlik, de körülötte mindenki egyenesen tömjénezni kezdte. Elizabeth ragyogott, és Mr. Darcy alig tudta fékezni kitörő örömét. Ha Mrs. Gardiner további biztosítékot szeretett volna kapni ennek a házasságnak a sikerességéről, most saját szemével láthatta ennek megnyilvánulását, mikor Darcy megfogta Elizabeth kezét, és így szólt: - Őszintén mondom, hogy ennél boldogabb karácsonyestére kisfiú korom óta nem emlékszem. "




Pemberley kapui újra nyitva. Nem titok, hogy Jane Austen az egyik kedvenc íróm, ezzel szemben a más író által folytatott regényeket eddig határozottan elutasítottam. Nem tudom, nem értek egyet azzal, hogy egy sikeres író, hihetetlen népszerűségű könyveit miért kell folytatni? Oké, elismerem, hogy a Büszkeség és balítélet világában én is szívesen merülnék el újra, talán a végtelenségig tudnám olvasni, de csak annak az írónak a tollából aki az eredetit is megalkotta. Most akkor meg lehet kérdezni, miért is vettem meg ezt a regényt?

Úgy gondoltam, teszek egy próbát, hátha tévedek és az előítéleteim ellenére megszerethetem az ilyen típusú könyveket. Bárcsak mondhatnám, hogy így lett! Persze mit is vártam? Rebecca Ann Collins nem Jane Austen, nem lehet tökéletesen másolni az írónő stílusát, de nekem valahogy a szereplők is elvesztették a jól ismert karaktereiket, és számomra sajnos ez a főszereplőkön látszott a legjobban.

" - Milyen jól ismersz máris - felelte Elizabeth halkan -, pontosan erre vágyom. - Mindkettejük számára ez volt a legnagyobb boldogság, amit valaha is megéltek. Darcy bevallotta, hogy ő nem is számított ekkora örömre, de Elizabeth nem hagyta, hogy túlságos komorságba zuhanjon, és emlékeztette, hogy bő egy évvel ezelőtt eldöntötték, hogy ők lesznek a legboldogabb házaspár a világon. Darcy meleg hangon válaszolt: - Természetesen - mondta -, és te majd vigyázol, nehogy valaha is elfelejtsem. "

Nem lenne igaz, ha azt írnám, hogy nem tetszett, pontosabb ha azt mondom: voltak részek amik nagyon tetszettek. Ez így igaz. Nem szeretek rossz véleményt mondani egy könyvről, de itt volt egy-két rész ami sajnos nem nyerte el a tetszésemet: a jellembeli változásokat már írtam, de van itt még egy nagyon fontos vonás, ami elég feltűnő. A Büszkeség és balítéletben pont az a nagyszerű, hogy Jane Austen kihagy minden társadalmi és politikai hátteret, szinte semmi sem érinte meg a szereplőket abból a korból. Ezzel szemben a Pemberley - krónikák tele van politikával, üzleti ügyekkel, jog- és pénzügyi vitákkal. Értem én, hogy Rebecca Ann Collins jártas a történelem és a politológiában, de szerintem nem ez a regény a megfelelő hely ahol ezt a tudást megcsillogtassa. Ismétlem: szerintem!

Az viszont biztos, hogy élveztem újra elmerülni Elizabeth, Mr. Darcy és a többi szereplő világában. Azok a fejezetek, részek, amik csak róluk, a tovább folytatódó életükről szól levett a lábamról. Jó érzés volt újra talákozni velük, bejárni Pemberley folyosóit, piknikezni a kertben, beutazni a vidéket, táncolni a bálok mesés forgatagában. Elég egyértelmű: kettős érzés van bennem a könyvvel kapcsolatban, és nem tudok dönteni. Utálom mikor a "tetszett-is-nem-is" mérleg nem dől sem az egyik, sem a másik irányba. Talán egy újraolvasás segítene?!:)

Értékelés: 5/3.5

Ui.: A borító hihetetlenül szépséges, de azt már megszokhattuk a kiadótól! Ó, és el ne felejtsem: Csenga az írta nekem: " majd jól megmondod milyen volt"! Megmondtam?:D

Eredeti cím: The Pemberley Chronicles
Kiadó: I.P.C. Könyvek Kft. 2010
449 oldal, 3000 Ft

You Might Also Like

4 megjegyzés

Popular Posts

Like us on Facebook

#HarryPotter #JimKay #Hogwarts #BackToTheHarryPotterWorld

Szerző: Making Classic Pop2015. december 9.

WeHeartIt